Szabadság, március 15, 2008Szabó Sámuel – Gábor Áron tüzéreKimagasló egyéniségek szerepének vizsgálata a történelmi események alakításában fontos és jól kimunkált része a történelemkutatásnak. Gábor Áron, Bem József vagy Gál Sándor szerepe az 1848–49-es forradalom és szabadságharc erdélyi eseménysorozatában aprólékos elemzés tárgya. A történetírást viszont kevésbé érdekli a nagy idők kihatása az egyén életútjára, gondolat- és érzelemvilágának alakulására. Különösen, ha az az egyén, mint akit most megidézünk, nem vitt véghez rendkívüli cselekedeteket. Csupán egy volt a háromszéki harcok résztvevői közül. Szabó Sámuelnek, az egyénnek viszont életre szóló elkötelezettséget jelentett az a szűk esztendő, melyet a szabadságharc katonájaként élt át. Olyan élményt, mely élete végéig féltve őrzött lelki tartalékot jelentett, s meghatározója lett szemléletmódjának, magatartásformájának mindhalálig.
Szabó Sámuel (Székelyföldvár, 1829.–Kolozsvár, 1905.) a forradalom kitörésének idején még diák volt, a nagyenyedi Bethlen Kollégium „jogtani” osztályában tanult. 1848 őszén életútjának új irányt szabtak a forradalmi események: a pesti egyetemen rendezett hadtudományi előadásokat hallgatta, majd a nagyváradi tüzérképző iskolában katonai képesítést szerzett. Nagyszeben bevétele (1849. március 11.) után – mint maga írja – rendelet érkezett Nagyváradra a tüzérséghez: küldjenek egy szakasz tüzért Kézdivásárhelyre, hogy az ott készülő székely ágyúk mellett oktatói szolgálatot teljesítsenek. Így kerül tüzérségi kiképző tisztnek harmincegy társával március végén az ágyúöntő városkába.
...
Bővebben a
Szabadság honlapján
